Köszöntő

Nagyrábé Nagyközség Önkormányzatának képviselőtestülete és minden lakosa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önt településünk honlapján.


TOVÁBB




Dr Köhler Mihály

(frissítve: 2010.09.25.)

 

 

Visszapillantás


Dr. Köhler Mihály (Gyoma, 1930. 08. 05.) mezőgazdász, főmezőgazdász,igazgatóhelyettes, főagronómus, tanszéki mérnök, kutató, műszaki-gazdasági tanácsadó, főmunkatárs, környezetvédelmi és mg. szakértő-szaktanácsadó, őstermelő és Arany Géniusz díjas feltaláló.



Az elemi és a polgári iskolai tanulmányaimat 1936-44-ig Gyomán, a Mezőgazdasági Középiskolát Szarvason végeztem 1949-ben. A jeles eredményű osztályvizsga után jelentkeztem az Agrártudományi Egyetemre, Budapestre, ahol a német származásom miatt elutasítottak. Az utóbbiak miatt munkát kellett keresnem, így kerültem már június végén gyomai gépállomásra gyakornoki munkakörbe, Cselei László főgépész ajánlásával. A gépállomáson akkor tanfolyamon volt a mezőgazdász, ezért a gépi aratási és a cséplési munkákat Gyoma és Endrőd községek területén én szerveztem és irányítottam.


A nyári munkák befejezése után a nagyrábéi gépállomásra helyeztek mezőgazdásznak 1949. augusztus 24-ével. A gépállomás Budapestről kihelyezett munkáskáder igazgatója Kiss Dezső ekként fogadott: „ Isten hozta édes fiam, már nagyon vártam, azért mert az előző mezőgazdászt az alközpontba helyezték és én nem értek a mezőgazdasághoz”. Emiatt azonnal át kellett vennem a tíz községben dolgozó traktorok, illetve a mezőgazdasági munkák irányítását.


Nagyrábén a fő utcán Gyalog Károly kerékgyártó mesteréknél laktam és felesége Margit néni kitűnő házi kosztját fogyasztottam. A szakmai feladataim ellátása mellett télen mezőgazdasági előadásokat tartottam és Ezüstkalászos tanfolyamot vezettem továbbá bekapcsolódtam a sportéletbe. Megalakítottuk Gépállomás Falusi Sportkörét, annak elnöki feladatát a labdarúgó és az asztali tenisz szakosztályok vezetését is elláttam. Az első igazgató évvégén nyugdíjba vonult, őt Szíjjártó István budapesti, majd rövid idő utáni leváltásával Sass Sándor debreceni munkáskáder követte. Sass Sándor műszaki hozzáértése, vezetői erélye nagyban segítette, hogy az üzem eredményei alapján, megyei szinten a második-harmadik helyezett legyen. A jó szakembereket (szerelők, traktorosok és más területen dolgozók) felvette és alkalmazta azokat is, akik nem voltak az akkori időkben jó káderek. Az utóbbiak miatt elég sok konfliktusa volt a pártbizottságok vezetőivel. Igazgatói beosztása mellett sportember is volt. Kiváló súlyemelőként számos megyei és országos versenyen ért el dobogós helyezéseket. A Gépállomás Falusi Sportkörében súlyemelésben és más sportágakban több magas teljesítményű sportoló tevékenykedett a gépállomás anyagi támogatásával. Nagyrábén ekkor két futball csapat volt az I. megyei, a II. pedig a járási bajnokságban játszott. A sporton keresztül jó kapcsolat alakult ki a falu lakóival.



1951-ben ismét jelentkeztem és felvettek az Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karára Budapesten. Nappali hallgatóként elvégeztem az első évfolyamot és letöltöttem 1952-ben a nyári katonai gyakorlatot a Tapolca melletti ódörögi tüzéralakulat táborában. A leszerelésem után olyan információhoz jutottam, hogy az Egyetem Tanulmányi Osztálya a Gyomáról kapott véleményezés alapján javasolja az egyetemről a kizárásomat. Az utóbbiak megelőzésére tanulmányi halasztást kértem és egy évre megkaptam.



Nagyrábén ismertem meg Sipter Violát, akit 1952 őszén feleségül vettem, ott születtek gyermekeink, Viola 1953-ban és Katalin 1957-ben. Így feleségemen és gyermekeimen keresztül is kötődöm Nagyrábéhoz, ahol a Széchenyi utcán házat vettünk és azt modernizálva szép családi otthonná alakítottuk. A házasság kötés után ismét vissza kerültem a gépállomásra főmezőgazdásznak, és az igazgató helyettesi beosztást is elláttam. Az egyetemi tanulmányaimat levelező hallgatóként folytattam és 1958-ban kaptam meg a mezőgazdasági mérnöki diplomát.


A gépállomás vezetősége a községben a sporton kívül a kulturális tevékenységet is támogatta. A mozinak, a színjátszó csoportnak helyiségeket és anyagi támogatást biztosított. Engem Nagyrábén 1954-ben megválasztottak tanácstagnak, majd a Községi Végrehajtó Bizottságnak is tagja voltam 1961-ig.



A Művelődési Házban Borsós László igazgató felkérésére rendszeresen tartottam szakmai előadásokat a felnőtteknek. Részt vettem az értelmiségi klub munkájában az általános iskolát végzettek továbbképzésében és mezőgazdasági szakkört is vezettem. A szakköri tagok részére szakmai tanulmányutakat szerveztünk.


Közmunkatársa voltam az MTA Budapesti és Martonvásári Kutató Intézetének, részükre búza és csicsóka fajta kísérleteket végeztem kisparcellán és üzemi nagyparcellákon.


1956-ban megalakult a gépállomáson a Forradalmi Bizottság, melynek titkárává választottak. Az utóbbiak miatt 1957-ben leváltanak az igazgatóhelyettesi beosztásomból a szakmai munkakörömet meghagyva, tovább dolgoztam.


1961. októberében  állami kihelyezéssel átkerültem Hajdúszoboszlóra a Köztársaság Mg. TSZ-be főagronómusnak, itt egy mérleghiányos tsz. gazdálkodását kellett rendbe hozni.


1967. január 1-vel Hajdúszováton négy termelőszövetkezetet vontak össze és oda felkértek főagronómusnak. Ott a szolnoki Tiszavidék Mg. Fejlesztési Iroda javaslatára egy öntöző modellgazdaság fejlesztésének a tervezését és kivitelezését irányítottam a Rómában lévő FAO szervezet szakemberei közreműködésével. E mellett a gazdálkodást is én irányítottam, ahol 1970-től kimagasló eredményeket értünk el és a fejlesztést is befejeztük.



1968-ban megvédtem „A növénytermesztés fejlesztésének lehetőségei a Berettyó vidékén” című értekezésemet és egyetemi doktori címet szereztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.


Hajdúszovátról a fejlesztés beüzemelése után 1972. szeptemberében a Debreceni Agrártudományi Egyetemre kerültem, ahol tervezői, kutatói és szaktanácsadási területeken dolgoztam 1990. év végéig, nyugdíjazásomig. Közben 1979-ben Mg. Vállalatgazdasági Szakmérnök diplomát is megszereztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.


Két országos jelentőségű szabadalmam és hét újításom van, azok megvalósítását több helyen segítettem a mezőgazdasági üzemekben, illetve a kommunális területeken.


1972-óta előadóként részt veszek a hazai és a nemzetközi konferenciákon és kiállításokon. Több oklevél és díj tulajdonosa vagyok, majd találmányomért 2003-ban Budapesten a Géniusz Európa Találmányi Kiállításon Arany Géniusz feltaláló díjba részesültem. A kommunális szennyvíz iszapokból és a híg trágyák szilárd fázisából ásványi adalékanyag felhasználásával minden növény alá alkalmazható tápanyag keveréket állítunk elő.


Szakmai folyóiratokban eddig több mint 200 publikációm jelent meg. 2000-ben irodalmi tevékenységem keretében három kötetben dolgoztam fel az 50-éves munkásságomat, melyről 2001. március 2-án a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában volt emlékülés. 2001-ben Molnár Imre szerzőtárssal megírtuk és kiadtuk a „Szarvasi gazdászélet hagyományai” c. agrártörténetet. 2003-ban adtuk ki Rácz Lajos „Parasztsors a XX. Században” c. emlékiratát, melynek szerkesztője voltam. Alapító tagja vagyok a Biokultúra Egyesületének, a Kertészek és a Kertbarátok Országos Szövetségének a Gödöllői Egyetem Volt Diákjainak Baráti Egyesületének és a Szarvasi Öreggazdászok Szövetségének.


1990-óta környezetvédelmi és mg. szakértőként – szaktanácsadóként tevékenykedem. Az 1993-ban bejegyzett Köhler-Port Ip. Ker. Oktatási, Kutatási, Környezetvédelmi és Szolgáltató Bt-nek alapítója és tulajdonosa vagyok.


Az öko (bio) gazdálkodással több mint 20 éve foglalkozom, (szaktanácsolom), saját magam kistermelőként tokaji biobort állítok elő a tarcali pincémben az oxidatív borok kedvelői számára.


Jelenleg feleségemmel Debrecenben élünk, nagyobbik lányunk Budapesten, a kisebbik Szegeden van férjnél, és két fiú unokánk van.


Jó érzéssel gondolunk vissza mindketten a Nagyrábén lakó emberekre, gyermekeink szülőfalujára, és az ott munkával eltöltött évekre.


 


 


Dr. Köhler Mihály

Kapcsolódó dokumentumok: