Történelmi előzmények:
Baptista, annyit jelent (görög szó baptiszt) alámerítés – bemerítés. Ezt végezte Keresztelő János is. Tehát a bemerített – alámerített hívő ember baptizált = baptista lett.
Európában az 1480. és 1520-as évek közötti időből tudunk az anabaptistákról (akiket újra keresztelkedőknek hívtak).
Nem sokkal ezután a vallási háborúk, hierarchiák összekülönbözések, de világi szempontok is közrejátszottak abban, hogy sokukat kivégeztek és sokan a keleti államokba menekültek.
Majd a XVIII. század végén újból erőteljesen elindult a baptizálódás Nyugat Európában. Hazánkban az 1820-as években indult el. Részben a Békés – megyéből Angliába kivándorolt munkát kereső három férfi visszatérése után, akik ott bemerítkeztek. Másrészt a hazánkba letelepedett (Budapesten) Rottmályer család és a Meilyer Henrik házaspár által.
Ők hívogattak össze szomszédokat, ismerősöket esti áhítatra, igeolvasásra, igemagyarázatra. Közben terjesztették az Isten igéjét, a Bibliát árusították. Miután kicsinek bizonyult a bérelt lakás, ahol laktak és összejöttek a Meilyer családnál, egy idő után úgy határoztak, hogy imaházat vásárolnak és ezt az alkalmas helyet a mai Wesselényi utcai imaházban találták meg, és ezen túl itt gyűltek össze imaáhíatra és igehirdetésre.
Tehát e magból kiindulva gyökerezett meg és terjedt szét országunkban, és a jelenlegi Erdély egész területén. Az 1870 – 80-as években, de még inkább a század végén az ügy szolgálatának teljes életüket odaszentelve, Csopják Attila, Udvarnoki András, Balogh Lajos szemináriumot végeztek egyikük Angliában, másikuk Németországban. Hazatérve az igehirdetés szolgálatát végezték Budapesten és környékén, majd az ország egész területén. Ugyanebben az időben a Meilyer Henrik által bemerített Kornya Mihály és Tóth Mihály ugyanezt a szolgálatot végezték, előbb egész Erdély területén, majd a keleti Magyarország egész területén. Kornya Mihály, aki ezt megelőzően Nagyszalontán az Arany Jánosék gazdaságában szolgált, mint mindenes legény, de főképpen a lovászat és a prádés kocsisságot végezte. Fürge és rátermett fiatalember volt, sokszor kivitte az állomásra az író, költő Arany Jánost. Nősülése után anyagilag sokat segítették ezt a rátermett fiatalembert (minden munkájában pontos és hűséges volt) és a család alapítása után, amikor megtért éppen ilyen hűséggel és akaraterővel vitte és hirdette az evangéliumot. Az ügyben való szolgálata nyomán közel 200 gyülekezet jött létre és több mint 10000 személyt merített be, akik elfogatták igehirdetése nyomán a megváltó Jézus Krisztust. Teológiát nem végzett, de Isten különös kegyelme és áldása folytán érhette ezt el. Míg e munkát végezte 1884 – 1918-ig sok segítő társa volt. A mi vidékünk területét is sokszor látogatta, igehirdetését örömmel, és áhítattal hallgatták családi összejövetelek alkalmával, ahol a községekben, házaknál zsúfolásig megtelt érdeklődők előtt, az igét hallgatók kívánságára éjfélig is tolmácsolta Isten üzenetét.
Ilyen előzmények nyomán Nagyrábén is elkezdődött a baptizálás, amikor Gyenge Andrásné (Barna Julianna) 1918-ban megtért és Berettyóújfaluban merítkezett be. Követte őt unokája Mészáros Józsefné (Gyenge Róza) 1922-ben 16 évesen. Ő volt az első fiatal leány, akit azzal bíztak meg, hogy ez összejövetelek alkalmára, (amely a saját otthonukban volt) hívogasson közelebbről és távolabbról is ismerősöket és rokonokat. Így gyűltek össze érdeklődők, barátkozók heti egy – két alkalommal, egy – két órahosszára. Ezeken az alkalmakon Bibliaolvasás, annak magyarázása, egyenkénti imádkozások és éneklések töltötték ki.
Ezekre az alkalmakra felavatott igehirdetők látogatták az így összejött kis gyülekezetet. A szolgálattevők Berettyóújfaluból, Földesről és a derecskei gyülekezetből adódtak össze. A gyülekezet létszáma hamarosan gyarapodott 1924-ben megtért Gyenge Imre és felesége (akiknél az összejövetelt tartották).
Ezt megelőzően egy megható – megrendítő családi esemény történt. A családot, az említett Róza leányzó után 1908-ban egy fiúgyermekkel áldotta meg Isten. Majd 10 évvel később vérmérgezést kapott (egy rozsdás szeg megszúrta a lábát) és amikor komolyan vették a problémát, már késő volt. Az orvosi segítség sem ért már semmit, és a gyermek meghalt, de a halál beálltával az őt körülvevő szülők, a leánytestvér és rokonság nagy sírásba és zokogásba kezdtek. Ekkor a gyermek megszólalt. Miért sírtok vissza hagyjatok elmenni, ha ti tudnátok, hogy én milyen szép helyen jártam nem siratnátok engem. Tudjátok meg, folytatta a 10 éves gyermek, ha meg nem tértek ide soha nem juttok be. Megszűnt a beszéd, megszűnt a zokogás és ezt követően a szülők így jutottak el egy megújult, hitbeni életre.
További megtértek:
1926-ban Parti József és felesége, Herpai Imre és felesége, Varga Károlyné, Szűcs Benjámin és felesége,Patai Károlyné.
1928-ban Varga Eszter,Nagy Károlyné.
1930-ban Fekete Sándorné, Bói Gyuláné,Gyenge Juliána, Még ebben az évben Bói Gyula és Gyenge Margit házasságot kötöttek.
A megnövekedett kis gyülekezet számára kevésnek bizonyult a Gyenge család lakása, így Parti József lakásán tartották ezen túl az összejövetelt, majd pár évvel ezt követően arra határozta, hogy külön imaházat építenek.
Gyenge Imre a kis gyülekezet vezetője a közösség számára felajánlott 50 négyszögölet a saját telkéből és erre építették meg 1933-ban az imaházat. Így ez időtől kezdve itt lett megtartva vasárnaponként délelőtt és délután az összejövetel valamint hétköznap este egy alkalommal. Ezekben az években hegedű és nagybőgő zeneszerszámokra is szert tettek, így egy kis zenekar alakult meg.
A gyülekezet létszáma gyarapodott 1937-ben házasságra lépett Veres Imre (Bakonszeg) és Gyenge Juliána (Nagyrábé).
1947-ben Aranyi Imréné,Mészáros Jolán,Mészáros Erzsébet, Gyenge Imre, Fekete Juliána,Szűcs Ilonka.
1948-ban házasságra lépett Papp Endre (B.torda) és Szűcs Ilona (N.rábé).1949-ben Gyenge Imre és Mészáros Jolán. 1959-ben Tarcsi Tibor (Hencida) házasságra lépett Veres Irmával (N.rábé). 1964-ben merítkezett be Veres Imre. 1965-ben merítkezett be Albucz János. 1976-ban Tarcsi Tiborné, 1977-ben Veres Sándor
A gyülekezet kezdetétől rendszeres lelkipásztori szolgálat ellátásában részesült: Cseke Antal, Mészáros Lajos, Kun Lajos, Kulcsár Albert, Révész Sándor, Szlepák Lajos, Szilágyi Sándor lelkipásztorok által. A gyülekezet gyarapodása 1977-től megállt, új tagokkal nem gyarapodott. Ettől kezdve, ill. az elidősödő gyülekezet az élet természeténél fogva többen elköltöztek az élők sorából, többen elköltöztek más vidékekre és egyre kezdett fogyni a gyülekezet. A házasságokból adódó gyermekáldások, születések ugyan voltak, míg el nem érték a serdülőkort, a szülőkkel együtt jártak imaházba, de azután sajnos nem lettek az Úr gyermekei-nem jutottak el a megtérésre.
A Jó Istennek hálát adva mondhatom, hogy családunkban gyermekeink megtértek, hitük alapján bemerítkeztek.
1987-ben családommal beköltöztünk Berettyóújfaluba, ekkora már a Veres Imre házaspár és egy pár idősebb gyülekezeti tag maradt a Nagyközségben. 1989-ben Szilágyi Sándor lelkipásztor közreműködésével az imaházat eladták. Veres Imre és felesége ezt követően a református közösséget választották hitéletük gyakorlására, ahová jó szívvel beilleszkedtek és munkálkodtak Isten dicsőségére és az emberek javára.
Ez a nagyrábéi gyülekezet története
Tarcsi Tibor Berettyóújfalu Attila u. 3.
A gyülekezet krónikása
